A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,
Sose látott tehenet. 

Nem is tudta Mehemed,
Milyenek a tehenek.

 A kóró és a kis madár

Csip, csip, csip,
Csip, csirip,
Kóróra száll
A kis madár:
Ringass, rengess,
Azért szálltam rád.
- Bizony nem én senki madarát!
S kevély kóró nem ringatta
Isten madarát. 

 Kecskéék és a farkas

Domboldalon kicsi ház,
Ott lakik a kecske,
Felesége otthon várja,
Vele van a két gidája.
Hanem közel a berek,
Hol a farkas tekereg!...

 Kis malac meg a farkasok

Van egy erdő, erdőháton,
Benne tisztás az irtáson,
Hóba rakva rajta kis ház,
Kis malac itt telel tanyáz.

 A póruljárt farkas

Volt egy farkas, szörnyü éhes,
Szörnyü éhes, szörnyü mérges.
Elindult vadászni,
Bár alig birt mászni,
Olyan éhes volt szegény
Bús legény.

 Medve, róka, meg az ember

Róka:
Adjon isten, medve koma! 

Medve:
Adjon isten, róka koma!

Róka, meg a favágó

Le is ut, fel is ut,
Róka koma futva fut.
Elől tűz, hátul víz,
Reszket benne minden íz.

 Többet ésszel, mint erővel

Oh gyönyörű tavasz idő,
Kizöldült az erdő-mező.
Erdő-mező vigan ragyog,
Szegény ember búsan motyog.

 A kis egér

Hol volt; hol nem, túl az
Óperenciáson,
Élt egy gazdag ember,
Kinek egy rakáson
Tyhuhaja!
A buzája sok vala.
Nem cserélne a királylyal,
Egy egész asztalfiával.
S ki a kulcslyukon befér,
Rákapott a kis egér.

 Disznók az esőben

Perzsel a nap, meleg a nyár,
Kinn a mezőn a disznónyáj.
Vigan túrják fel a tallót,
Soha jobb dolguk még nem vót.

 Szent a béke

Falánk farkas az akolba,
Farsang farkán betekint.
- Adjon isten, jó juhaim,
Szép idő van odakint.
Arany idő, süt a nap,
Tavaszodik maholnap.

 A medve meg a móc

Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
      Egy tenyere
      Tele vele,
      A másikkal
      Ugy csap bele.

 Róka koma doktorsága

Róka koma éhes hassal
Vadkörtefa alatt hasal.
Hallgatja, hallgatja
Bús gili búgását,
De még keserübben
Éh gyomra korgását.
Hanem végre egyet gondol
S felszól: Gili, ne dorombolj!
Magam is dalolok ilyet,
Vagy vígat fujj, vagy semilyet.
Szól a gili síró szóval:
- Beteg szegény feleségem,

 Fillentő

Volt az én kis pajtásomnak, “Fillentő”-nek más neve is, de már arra nem is emlékszem. Csak úgy tudtuk őt, mert sose mondott igazat. Mikor pedig erősen ráripakodtunk egy-egy nagy hazugság után, lesütötte kis konok fejét, és rendesen azt dunnyogta:

 Disznó, kutya, macska, egér

Hajdinában az egér,
A macskával egy testvér,
A macska meg a kutyával,
Ez meg disznó komájával. 

 A repülő farkas

Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas. 

- Jó vadászni, - mondja, mondja, -
Jobb nem élni búba-gondba.
Mert jó a csinyt elkövetni,
Jobb a gondját el is vetni,
Mert hát mit ér, hej, mit ér,
A büntetés utólér.

 A sok juh meséje

Volt egyszer egy gazdag ember,
Annyi juha, mint a tenger,
Mint az árviz, ujjuju!
Számlálhatlan sok a juh. 

A csizmadia malaca

Hol volt, hol nem, nyulárnyékán,
Itt vagy amott, tudod hékám!
Minálunk, vagy tinálatok,
Szent, hogy igazat hazudok:
Egy ember nagy csudát ért,
Mig köhögött, mindig élt... 

 A fehér ló

Nagy a feje, busul a ló,
A malomban őrni nem jó.
Egymagában topog körbe,
Esze utja girbe-görbe. 

 A farkas a faluvégen

Csikorog a tél,
Szegény farkas fél,
Hogy éhesen marad,
Pecsenyét nem harap.
Fut a havon keservesen,
De nincs terítve seholsem.